Magányom szigetén ...
Madarakat repít a
vidám szellő,
felettünk aranylik a
fénylő Nap
A természet kincseit
öleli a Föld,
tükröződik a vizekben
a fény
A szerelem virágai, a
rózsák virítanak
Szívünkben parázslik
a vágy
Veszendő sorsomra
gondolok fájóan,
életutam hegyes,
szúró tüskéire
nyugtalan, zaklatott
pillanataimra,
a bennem elmélyült
titkaimra,
az időnként átölelő
boldogságra,
szemed aranyló,
fénylő mosolyára,
fájdalmas, vagy
örömteli arcodra,
a kezed simogató
érintésére
a csillagok végtelen
útjára,
az élet sugárzó
szépségeire,
mint két kis patak
kilépve medréből
ringatott bennünket
egymás szerelme
magamban őrzöm
pillantásodat
keringve sodort a
közelembe,
de messze repített a
forgószél,
s élek most magányom
szigetén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése