Feltámadva ...
Tudod arra gondoltam,
hogy Jézus
nagypénteki halála
lehetne akár cáfolat
is arra,
hogy megbűnhődnek a
rosszak,
a jók pedig jutalmat
kapnak,
de ha az igazság
fordítva van,
milyen jutalom
az élet, az olyan,
amit Barabás kapott,
jutalom,
vagy sokkal inkább
büntetés?…
innen nézve: két halott,
az egyik megdicsőült
a halálban is,
él máig,
kétezer év távlatában
bármerre néz az
ember: őt látja,
őt látja a virágzó
rózsafában,
és mindenben, ami
télen „meghal”,
és feltámad
tavasszal,
s látható minden
szeretetben,
minden valódi
szépségben… vajon,
így két ezer év
messzeségéből jutalom,
vagy büntetés volt a
sorsa a jónak,
aki épp a fájdalmas
halálával
lett a világ
megváltója,
mert ha lassú is a
folyamat,
de akkor,
az ő vére által
valami elkezdődött...
a hír terjedt szájról
szájra,
ha meg is halt,
feltámadt
harmadnapra,
mert a szeretet képes
ilyen csodára,
lehet hinni, vagy nem
hinni,
de tény, hogy sokszor
abból az élettelen
kis magból
a szeretet előbújik,
a halottnak hitt
Jézus
feltámad újra, meg
újra.
2012. április 06.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése