Állsz az életed
felett
Sűrű páratakaró
köröttünk.
Fakó, homályos
szürkeség
lebeg az alvó táj felett.
A folyóparton kavics
pereg.
messziről hallani a
morajló vizet,
a csónakok csendesen
megpihennek.
Fűzfalombok hajolnak
a vízre,
ágaik közt suttogva
oson a szél.
Szívedben kételyek
sorakoznak.
Ködpermet száll
arcodra,
merengve állsz életed
felett.
Hallgatod a csivitelő
madarakat,
dalaik lelkedbe mélyülnek.
Arcodon könnyeid
végigfolynak,
az emlékek fájóan
beléd marnak.
Szemed előtt újra
végigfutnak,
mély magányodban
átkarolnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése