Cicák a bokrokban ...
A város szélén – egy
csendes kis utcában áll egy ház. Kertjében sok bokor, fa és virág van.
A kis madarak vígan
csivitelnek, a sűrű bokrok között tücskök zengik víg koncertjüket a nyári
estéken. Minden hang él. Darazsak, bogarak zümmögnek. A környező házak felől
galambcsapat szárnyal a ragyogó azúrkék ég felé. Ezüst szárnyaikon ragyog a
napsugár.
Mirrmurr három
cicakölykével él a ház udvarán.
Zsömike, - Hamvaska
és a kis csetlő-botló Mosolyka. Azért lett a neve ennek a fekete, -fehér-szürkés
foltos kis cicának, mert bájos kis pofija olyan, mintha mosolyogva szemlélné a
világot. Mosolyka a legkisebb az alomban. Eleinte úgy tűnt, nem is életképes a
cica. Azután ő is fejlődött. Első sétáit az ajtó bal oldalán álló csatornáig
tette meg. Ott bujkált, ott játszadozott. Ő volt az, aki a legkisebb lévén meg
tudott fordulni a kifolyócsőben, míg testvérei csak tolatva tudtak kijönni, ha
egyszer bemásztak. Mirrmurr többször rámorrant csemetéire, hogy jól
viselkedjenek. A következő útjuk már a pár méterre álló kerti asztalig történt.
Ott kergetőztek a lábainál, felmászva, nagyokat huppanva vissza a földre.
Azután első hosszabb
sétájuk a tiszabokor dzsungelébe vitt. Szuszi kutyus tisztes távolból figyelte
a cicák játékosságát, olykor megfontoltan mordult egyet, ha túl messzire
merészkedtek. Nagy boxmeccseket vívtak egymással. Rágták egymás fülét, mamájuk
farkán ringtak. Hemperegtek, - napoztatták hasacskáikat és kotortak menedékbe
riadalmukban a lezúduló nyári eső elől. Az alkonnyal elindultak puha kis
ágyukba, hogy mikorra estapó megérkezik, meleg fészkükbe bújjanak össze
mamájukkal.
Ahogy nőttek, egyre
tovább merészkedtek. Olykor már felderítő útjukat járták az éjszakában, de a
hűvös elől a jó testvérek összebújtak egymást melengetve és így folytatva
álomországba útjaikat. Az augusztus sok esőt, hűvöset hozott. Mirrmurr mindenre
megtanította kicsinyeit. Nem csak egymást, de már magukat is ügyesen tisztán
tartották, mosdatták. Megtanultak enni, inni. Első ivásukkor a csöpp, pelyhes
cicák nyakig vizesek lettek. Etetéskor táljukat teljes egészében
elfoglalták. Időnként még odabújtak
mamájukhoz egy kis mamatejre, de Mirrmurr ezt egyre kevesebbszer engedte.
Felnőttek a nem régen
még csetlő botló, esetlen kis kölykök. Új gazdákat kerestek számukra.
Utolsó estéjüket
töltötték együtt közösen. Enyhe, csillagos este volt. Tücsökszerenád zengett a
kerten át. Szellő futkosott a bokrok között. A három cica fülelve hallgatta a
neszeket, a számukra gyönyörű, vagy félelmetes muzsikát. Egyre mélyebbeket
pislogva, - ásítozva indultak pihenőre.
Az új napra ébredve
Zsömi és Hamvaska elindult új életük felé, új gazdáik megismerésére. A háznál
Mirrmurr és Mosolyka élik játékos napjaikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése