Amit a lélek tart életben

Amit a lélek tart életben

Tudod arra gondoltam,
hogy vannak szép, vidám,
sokszor kedves szokások,
amik az idővel
a feledésbe vesznek,
olyanok azok,
mint általában
az önmagához hűtlen divatok:
ahogy az egyik elmúlik,
helyette érkezik a másik...
az ember nosztalgiázik,
komolyan siratja,
szeretné feltámasztani
visszahozná
még a haló poraiból is,
mégse képes bele életet lehelni,
a halottnak
az már nem jelent semmit...
szokások, amik származnak
az embertől,
szokások, amikből elszáll a lélek,
anélkül pedig hosszan
semmi sem élhet,
a megszokás nem éltet...
az ölelés is válhatna divattá,
és, hogy mégse vonul ki,
arról a szeretettel teli
ölelés gondoskodik...
kár siratni a halandókat,
hiszen csak, ami lélektelen
az hal meg,
és talán a világon lélek nélkülit
csak az ember teremthet,
amelyikben hiába a szépség,
vidámság, lehet kedves is,
de ha nincs benne szeretet,
nyomtalan eltűnik...ő
minden más él tovább,
más minden,
amit a lélek tart életben.

2015. április 7.