Szívem kaput nyitott…
A felhők szürke
turbánként takarták az eget
A fák között
szomorúan ködpára lebegett
Halkan, szelíden,
varázsosan osont ide az este
Fények, árnyak játéka
tündéreket festve
Szívem csendesen nyitotta
kapuját az álom előtt
Lámpám fénye
sejtelmesen világított
Kísérteties kontúrokat
rajzolva a falakra
Szép, szomorú
érzéseket borítva lelkemre
A napi történéseket
újra átélve,
Az éjszakai homály
álmot hintett fáradt szemeimre.
S lassan betakart a
nyugvó csend
Hű társként, szorosan
átölelve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése