A gyermek olyan ...

A gyermek olyan ...

Tudod arra gondoltam,
míg valaki gyermek, addig olyan,
mint az üdítően friss, kristálytiszta forrás,
amiből ember nevű étket készítenek: sokan...
sokan, akik nem ismerik
az emberkészítés tudományát,
így aztán, ki ezt tesz bele, ki azt,
saját ízlésére mindenki,
s könnyen lehet belőle kotyvalék,
ha nincs ott szakács, aki szeretettel teli,
aki a dolgát felelősséggel végzi,
aki a legfontosabbat a legfontosabbnak
bele maga teszi, olyat,
ami a romlástól megvédi hosszan...
az idő során tisztátalan kézzel
sokan nyúlnak bele,
mint akik tudják,
bátran tehetik,
nem ők isszák a levét...
könnyen lesz a forrás friss vizéből
fogyaszthatatlan, olyan,
ami inkább hasonlít pocsolyára,
mint igaz emberre,
igaz emberre, amiért egyszer
erre a világra megérkezett...
az így készült levest
egyszerűen kiöntik,
az így készült embernek
akárhogy is el van rontva,
esélynek a lehetőség ott van ,
amit a szeretet elmulasztott,
azt mindig bepótolhatja,
a romlást nem csak megállíthatja,
de talán vissza is fordíthatja,
és talán néha a csoda is megtörténik,
utálatos pocsolyából
lesz újra éltető forrásvíz.

2015. február 17.