A költészet az ...
Tudod arra gondoltam,
költészet az, amikor
a verset az alkotó,
azt a más által ihletett
gyermeket verejtékezve
a világra hozza,
s jó szülőként
megtesz érte mindent,
hogy magának, és a világnak
legyen örömére:
addig csiszolgatja,
alakítja, formázza,
míg akár világhírű
is lehet
a megszenvedett mű,
különösen akkor,
ha szívéből, lelkéből
tesz bele egy darabot...
és talán nem mindig
újszülött gyermek,
ami a világra kívánkozik,
talán nem is teljesen eredeti,
másolat,
ha nem is pontos lenyomata
a kívüli világnak,
inkább csak olyan,
mint amit
a nyitott ablakon keresztül,
tán egy életen át
lát belőle az ember...
nem lehet tökéletesíteni,
a világ az adva van,
mégis, a kép sokféle,
másként látja a fiatal,
másként az idős,
és rá se lehet ismerni, ha valaki
a szeretet szemüvegén át nézi:
e nélkül a szemüveg nélkül
vakon lát az ifjú, és a vén is.
költészet az, amikor
a verset az alkotó,
azt a más által ihletett
gyermeket verejtékezve
a világra hozza,
s jó szülőként
megtesz érte mindent,
hogy magának, és a világnak
legyen örömére:
addig csiszolgatja,
alakítja, formázza,
míg akár világhírű
is lehet
a megszenvedett mű,
különösen akkor,
ha szívéből, lelkéből
tesz bele egy darabot...
és talán nem mindig
újszülött gyermek,
ami a világra kívánkozik,
talán nem is teljesen eredeti,
másolat,
ha nem is pontos lenyomata
a kívüli világnak,
inkább csak olyan,
mint amit
a nyitott ablakon keresztül,
tán egy életen át
lát belőle az ember...
nem lehet tökéletesíteni,
a világ az adva van,
mégis, a kép sokféle,
másként látja a fiatal,
másként az idős,
és rá se lehet ismerni, ha valaki
a szeretet szemüvegén át nézi:
e nélkül a szemüveg nélkül
vakon lát az ifjú, és a vén is.
2015. február 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése