A hideg csillámú este
Leszállt a hideg
csillámú este.
Indultam gondolatban
Feléd.
Ismét megtalált az
érzés,
lelkemen, s szívemen
zörgetett be.
Akár egy mély habokba
szállt csillag,
és az esti, hidegen
ragyogó holdvilág:
a fekete faágak
fölött világoltak
egy darabot a
világodból nekem mutattak.
Lennék már újra a
felhők vonulása,
belesötétednék a
csendes éjszakába
és számolnám a percek
haladását
a harmat friss
hajnalhasadásba.
Lennék kibomlott
tündérvilágom,
hegyek és völgyek
nyári forróságban.
Esendőbb lennék az
őszi lombhullásnál
és várnám a fehér
márványcsillogását.
És hozzád mennék
borzongó vággyal,
egy teliholdas
ragyogó éjszakában.
Én lennék az új év
minden reménye
A megálmodott
boldogságnak új jövevénye.
Beszélő kezeim
simogató mozdulata:
egy örökké élő
szerelem boldog varázsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése