Csitáry-Hock Tamás - Van a tél ...

Csitáry-Hock Tamás

Van a tél…

A mozdulatlanság állapota. Az alvás, a várakozás állapota. A szomorú szépség állapota. A csend, a hideg, a fagy, a jég, a hó. A hó gyönyörű. Szomorúan gyönyörű. De nem csak szomorúság, nem csak fagy van a télben. Hanem jó is. Az, hogy véget ér. Ezt mindig, minden évben biztosan tudhatjuk. Véget ér. Hogy mikor, nem tudjuk. Lehet, hogy hamarosan, lehet, hogy sokára. De biztosan vége lesz. És ezt várjuk. Ez tartja bennünk a lelket, tudjuk, hogy érdemes élni, várni, mert lesznek szebb napok. Amikor minden megmozdul, minden felébred, és minden szép lesz megint. Csak várni kell és hinni. Nem is hinni - tudni. És türelmesnek lenni. Ez a legfontosabb. És ha megérkezik a tavasz, elfelejtünk minden mást. A hideget, a szomorúságot, a fagyot, a mozdulatlanságot. Igen, most tél van. 

Van a tél...
A hideg, zord, kegyetlen tél. Hideg, mint egy ölni készülő vad szeme, szürke, mint a borult, kilátástalan ég, fehér, mint a frissen hullott, az életet betemető hó...
Hideg, zord, kegyetlen és hosszú. De nem csak ilyen tél van.
Mert van a meleg, barátságos, szerető, ölelő, színes tél. Meleg, mint a Kedves közelsége, ölelése, barátságos, mint az ablakodon bekúszó reggeli napsugár, melyben Ő érkezik hozzád, hogy köszöntsön, ölelő, mint a levegő, mellyel az imént még a Kedves takarta be magát, s most neked adja tovább teste melegével.
És színes... sárga, mint a rózsaszál vallomása, vörös, mint a csókra nyíló szerelmes ajak,
zöld, mint a mély óceán, vagy a szelíd moha.
Igen, ez a tél barátságos, kedves, meleg.
Mert színei, érzései egyesülnek valamiben. Valakiben. És ettől válnak meleggé. Tőle.

Tőle válik meleggé a hideg tél. Lélekmeleggé.
Létezik ilyen tél.