A szeretet által

A szeretet által

Tudod arra gondoltam,
hogy Istentől való a Napnak
az áldott, a melegítő sugara,
a szőlőnek aranyló nedűje,
és minden, amit ajándékként
talált az ide tévedt ember...
de, mintha az ördöggel
Isten megegyezett volna,
van egy határ láthatatlan,
ami az elégig tart,
addig a vonalig
ér el az ő csodás oldala,
azon túl már
nem az egészség a hatás,
az már a túlzás birodalma,
talán épp Lucifer a gazdája,
aki figyeli kajánul, mikor lépi át
kijelölt áldozata a bűvös vonalat,
ez már lett az ő területe,
ahol már nem épül,
de pusztul az ember...
a munka nemesít,
de talán csak addig,
míg az embert rabbá nem teszi,
amíg nem szakítja el,
a természettől el nem idegeníti,
amíg az az összes idejét,
az Istentől kapottat
pénzre nem váltja át...
az már nem a szabadság,
az a pusztító rabság:
olyan végeláthatatlan börtön az,
ahonnan csak
a szeretet mentheti ki az embert,
mert általa újból észrevehető,
hogy a világból nem az a legfontosabb,
ami pénzért megvehető,
hogy azokon kívül,
az elválasztó határon túl,
a kezdeteknél van
a világon az összes gyönyörűség,
amiket a túlzások sötétsége,
mint halotti lepel takar be,
a szeretet által visszatérni oda
az a boldogság maga.

2015. február 4.