Átölel a csend …
A sötétség mélyén fények villannak.
A távoli lámpafény is olyan titokzatosan verődik vissza.
Sejtelmes a csend. Ragyogó felettem az égbolt.
Az ezüst Hold fénye, és a csillagok szikrái terítik be az égi kertet.
A szellő finom mezei illatot hoz: a fák, a virágok, friss fű illatát és a tó vizének csobogó, dallamos szerenádját, melynek hallatán feltámadnak bennem a régmúlt emlékek.
Gyengéd érintéssel kúszik szívembe az érzés...a békés suttogás nyugalmában, a csendben, az álmodozásban.
A távoli lámpafény is olyan titokzatosan verődik vissza.
Sejtelmes a csend. Ragyogó felettem az égbolt.
Az ezüst Hold fénye, és a csillagok szikrái terítik be az égi kertet.
A szellő finom mezei illatot hoz: a fák, a virágok, friss fű illatát és a tó vizének csobogó, dallamos szerenádját, melynek hallatán feltámadnak bennem a régmúlt emlékek.
Gyengéd érintéssel kúszik szívembe az érzés...a békés suttogás nyugalmában, a csendben, az álmodozásban.
*
Ó, ha tudnád, mennyire hiányzol.
Vágyom finom, lágy érintésedre.
Csendes emlékekben ringatózom.
Fájó, dermedt lelkemet simogatja szereteted érzése.
Gondolatszárnyon hozzád, feléd repülök.
Te vagy az életem. Szeretlek Kedvesem!
Ó, ha tudnád, mennyire hiányzol.
Vágyom finom, lágy érintésedre.
Csendes emlékekben ringatózom.
Fájó, dermedt lelkemet simogatja szereteted érzése.
Gondolatszárnyon hozzád, feléd repülök.
Te vagy az életem. Szeretlek Kedvesem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése