Megpihen a gondolat
Egy villanás volt a
boldogság
Már csak az emléke
maradt
Szívemen, s
érzéseimen átgázoltál
Lelkem sajog a
fájdalom alatt
Köröttem némák a
pillanatok
Szomorúan susognak a
fák.
Könnyeiket most
értünk ontják
A csillagok a
horizonton át.
Megpihen csendesen a
gondolat
Fátyolt borít rám a
magány,
De emléked mindig
velem marad
A szép percek, s a
röpke csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése