A bánat csendben elköszön
Harangszó zúg az estben,
Madarak zengő szerenádja
száll.
Fák lombjai halkan
susognak,
s már a könnyeid is
kifogytak.
Az arcod a szélnek
fordíthatod
vágyódásod lassan
elcsitul
A pillanatok múló
gyötrelmeibe
szomjazó testté válik a
lelked
Álom lett minden ami való
volt,
szelíd magányban áll
körötted
Beszivárog szívedig a
múlt,
a bánat csendben
elköszön,
s marad az emlék,
de az ÖRÖK lelkedig marja
magát
kegyetlenül sajog, s
mindhalálig fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése