2015. július 8., szerda

A természetben ...



A természetben ...

Tudod arra gondoltam,
hogy a természetben, ebben
a párját ritkító csodában
sem csupán friss vizű,
kristálytiszta forrás található,
és nem csak
ég felé nyújtózkodó
gyönyörű hegyek vannak,
de léteznek tátott szájjal
áldozatukra váró szakadékok,
mocsarak, amik az óvatlanokat
kíméletlenül magukba rántják...
és az élet, ami talán
a csoda legkülönösebbje,
nem mindig felfelé ívelő az se,
vannak benne mélypontok,
ahonnan kikecmeregni lehet,
de csak araszolgatva,
minden lehetőségbe megkapaszkodva,
sokszor visszazuhanva....
és vannak utálatos mocsarak,
ha valaki közelükbe merészkedik
a lépést könnyen elvéti,
belesüpped, a lehúzó erő akkora,
tehetetlen az áldozata,
kikerülni nem tud maga,
minden erőlködés
további süllyedés...
onnan
kimenteni a beleragadtat
nem képes más,
csak az undok mocsárnál
sokkalta erősebb,
bajban is megtartó,
soha nem utálkozó,
de erős kezű szeretet.

2015. július 3.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése