Gondolatok ...
Leáldozóban a Nap.
Aranyló alkonyfény önti el a Végtelent.
Szellő neszez a
lombok, a bokrok között. Madarak suhannak szárnyaikon, csicseregve.
Az est homályos hálót
terít a földre, így üzenve. A felhők is pihenni térnek, a horizont tengerében.
Nyugalmat remélünk az éjben.
Mit is hoznak az
álmok? A szív reménységét, csendet, nyugalmat? Vágyakat, melyeket csakis
álmainkban érhetünk el? Álmodozunk, s nézünk a messzi végtelenbe, s szomorúan
hallgatjuk utolsó dallamainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése