Hallgat a csönd
Az üde hajnalt fény
hasítja szét
Szűzi pillákon
könnyes a harmat,
a cseppek
gyöngyszemekként gurulnak,
a madarak arany
szárnyakon szállnak
Éled a szó, szárnyal
a melódia,
csapongó gondolatok a
lelkekben,
szempillák alatt
ébredő reggel
Fény és égbolt –
zengő szív a csoda,
a Föld, mely a létet
adja,
a Végzet sötétet,
csillagot, s napot
A szívdobogás olyan,
mint a szél:
lüktet, tépáz,
csapong és küzd a jövőért,
s mikor a lélekláng
kihuny, -
a pillanatok mindig
egyszeriek,
vissza sosem térnek,
- fénytelenek
A szívek lángot
vetnek a csillagokon,
a szél szárnya vadul
csapong,
a szemek könnyárban
úsznak:
a végtelenben a csönd
is hallgat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése