Egy csepp az arcomon
Fájsz, Kedves
Könny csordul arcomon
lelkem sajog nagyon
nélküled magányos
vagyok
mindig Téged kereslek
halkan suttogom a
neved
szívembe csendül a
szíved
a távolság oly
kegyetlen
fájsz Kedves, fájsz
nekem
az emlékek mélyülnek
énemben
Cseppé válsz a
véremben,
s csillaggá a
végtelenben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése