2015. július 8., szerda

Bőkezű az élet



Bőkezű az élet 

Tudod arra gondoltam,
hogy bőkezű az élet,
és ha neki marad valaki adósa,
vár türelmesen hosszan,
először csak ad jelzéseket
figyelmeztetőeket,
alig észrevehetőn, óvatosan,
az ember azt gondolhatná,
megtehet következmények nélkül bármit...
pedig a számlát előbb, vagy utóbb
behajtja kamatostól:
rosszul jár biztosan,
aki csak él a pillanatnak,
aki nem képes lemondani,
aki öröméért a pillanatnak
lelkét az ördögnek adja...
aki cimborál vele,
azt ő segíti kétes győzelemre,
eheti azt, amit csak megkíván,
de, hogy vele valaki jól jár,
az csak a látszat:
a leselkedő veszélyre nem figyelmeztet,
a siker szédült pillanata
még csak kicsit van árnyékban,
de a felhők egyre tornyosulnak,
az öröm fakul, idővel csapás lesz
az ebül rabolt, esetleg
más kárán szerzett boldogságból:
mert, aki az életét rosszra használja,
annak csak pillanatnyi a boldogsága,
aminek sok boldogtalanság az ára.

2015. július 2.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése