A Tisza ...
Tudod arra gondoltam,
szegény Tisza, szépen,
szelíden folyik a medrében,
és az ember néha róla
mégis azt mondja,
hogy hasonlít
egy fékevesztett őrültre,
pedig ő nem tesz mást,
mint békésen járja
az útját,
amit készített maga:
a látszat csak,
hogy rossz volna,
gonoszok
a külső körülmények,
amik őt keverik rossz hírbe...
és az élet is, mint az ártatlan folyó,
a saját útját járja,
a rombolás nem szándéka,
de néha, mintha megbolondulna,
veszélyesen törni zúzni kezd:
szidják érte sokat,
de tán nem is ő, gonoszak
az útjába kerülő körülmények...
mikor az élet
a vihart hozó szelüktől
megállíthatatlan rombolni kezd,
akkor az a legjobb talán,
ha az ember próbál
egyenletesen tempózni tovább,
nem csapkod és nem hadakozik,
(akkor könnyen belefullad)
bízik benne, és bízik
a vihar halandóságában,
a legpokolibb viharban is
megtörténhet a csoda,
mikor már azt hiszi,
minden veszve van,
útjába akadhat egy erős gyökér,
egy erős gyökerű szeretet,
amibe bátran megkapaszkodhat.
szegény Tisza, szépen,
szelíden folyik a medrében,
és az ember néha róla
mégis azt mondja,
hogy hasonlít
egy fékevesztett őrültre,
pedig ő nem tesz mást,
mint békésen járja
az útját,
amit készített maga:
a látszat csak,
hogy rossz volna,
gonoszok
a külső körülmények,
amik őt keverik rossz hírbe...
és az élet is, mint az ártatlan folyó,
a saját útját járja,
a rombolás nem szándéka,
de néha, mintha megbolondulna,
veszélyesen törni zúzni kezd:
szidják érte sokat,
de tán nem is ő, gonoszak
az útjába kerülő körülmények...
mikor az élet
a vihart hozó szelüktől
megállíthatatlan rombolni kezd,
akkor az a legjobb talán,
ha az ember próbál
egyenletesen tempózni tovább,
nem csapkod és nem hadakozik,
(akkor könnyen belefullad)
bízik benne, és bízik
a vihar halandóságában,
a legpokolibb viharban is
megtörténhet a csoda,
mikor már azt hiszi,
minden veszve van,
útjába akadhat egy erős gyökér,
egy erős gyökerű szeretet,
amibe bátran megkapaszkodhat.
2015. július 6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése