Kitűzott, magasztos cél

Kitűzött, magasztos cél

Tudod arra gondoltam,
értelmetlen az élet céltalan,
azért aztán az ember
tűz ki magának sokat:
rengeteg lépést megtesz,
hogy végre elérjen
a kitűzött magasztos,
vagy kevésbé az céljához,
hogy aztán az utat folytatva,
a halott cél után kitűzve újat,
addig, míg bele nem fárad,
akkortól úgy érzi,
értelmetlen már az élete...
a távolság miatt
a győzelmek ritkák, örömöt
csak rövid ideig adnak,
kell az új, a fontos cél,
mert anélkül élni minek,
az élet nehéz munka,
színessé a célba érés teszi:
sok a dolog, kevés az ünnep...
a szeretet nem nagyravágyó,
őt képes boldoggá tenni
a kívülállónak apró,
de számára csodás célbaérés,
mindannyiszor ott van,
amikor sikerül akár csak
egy apró mosolyt csalogatnia...
(ő a mosolycsalogatás nagymestere)
az a cél, az a szeretet
valódi értelmet ad az életnek,
pedig nem történik más:
egy arcon mosoly születik
és az élet nem céltalan már,
a célnak ott a következő mindig.

2015. július 12.