Új remények
A gondok ezrei lassan
pihenni térnek
Sötét árnyak között
zeng a templomtorony érces hangja
Hideg a szél, zörgeti
a fák kopaszodó ágait
Búsongva, jajongva
sírnak, mint szívszorító dallamok
A horizonton
szomorúan sodródnak a morcos fellegek
Szenved a szívem,
fájó a lelkem,
lépcsőfokain a bánat
lépeget, érintve a régi emlékeket
Örök titkok mélyén
sóhajt, némán magukhoz ölelnek a miértek
Csendesül a város, a
gondok ezrei lassan pihenni térnek,
hogy életre keljenek
a vágyak és az ébredő hajnallal az új remények
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése