A remény apró fényei
...
„Senki sem adhat neked szeretetet,
mert a
szeretet már benned van."
Kincseink! Az átélt
pillanatok szilánkjai.
Mozdulatok sora
életünk útján. Szívszorító emlékek – képekben villantva.
Bilincsbe verik
szívünket, árnyékok és fények sora a sors ösvényein.
Mosolyok és fáradt
szomorúság szeretteink arcán, melyet most szeretnénk lesimítani, örömmé
változtatni, de tudjuk, mindezt már lehetetlen.
Régi történések. Újra
fel-felcsendülő dallamok a végtelenből ... zongorafutamok. Szavakat keresve,
gondolatainkat sorakoztatva fel, melyek érzéseinkbe fulladnak bele. Szárnyalás,
zuhanás – hisz mindkettőből jutott mindőnknek. Boldogságmorzsák, melyeket elszórva
rejtenek életünk - kis kertünk füvei
között. Lassan kihunyó lángok és nincs már, aki újra szítsa, élessze a tüzet.
Csak a remény apró fényei világolnak még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése