Még mindig keresem
Fordult az évszak ..
Elmúlt az ősz.
Tömören szürke az
égbolt
A felhők sűrű, tömött
sorban borítják az eget.
A még tegnapi hideg,
de ragyogó napsugár elbújt,
dideregve a mélybe
hullt.
Fázom!
A fűre dér ült, a fák
ágaira is.
A ködös párában a
kopasz fák hajladoznak a síró szélben.
A nyirkos
félhomályban minden olyan szomorú.
Itt - ott a fákon még
lengedez egy - egy kopogó levél.
Az árnyak mélyen
hidegek.
Csípős, északi szél
iramlik a kerten át.
Borzongat.
Szeretem, mikor
hajamba belekap, most mégis maró érzés.
Még mindig keresem
egymás felé az utat
Szerető szívem mélyén
melenget az érzés.
A lelkem mégis egy
sötét háborgó óceán.
A tegnapok már sosem
lesznek holnapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése