Test és lélek együtt ...
Tudod arra gondoltam,
test és a lélek
együtt: ember,
de a testről szinte
mindent,
a lélekről semmit sem
tudunk,
létezése is
bizonytalan,
érzi az ember, hogy
van,
de nincsen róla
valódi tudása,
hogy nincs is, igaz talán,
de valahogy mégis
nagyon tud fájni,
talán nincs,
időnként mégis tud
szárnyalni,
talán nincs,
de a hiányt végtelen
szenvedi,
ha a kettő,
a test és a lélek
össze is mosódik,
(talán azért
nem látható az egyik)
jól elkülönülnek
mégis a színek,
másnak,
másképpen örülnek,
a lélek öröme
megfoghatatlan,
a hiánya nem a
gondolatban jelentkezik,
látszólag, sokszor
oktalan,
a gazda,
a test, legalább is
nem tud róla,
csak mikor
cseppenként átjárja,
de hát még az se
biztos,
hogy a lélek létezik,
pedig sokszor olyan,
mintha az egy petéjű
ikergyerekek mintájára,
lennének egypetéjű
ikerlelkek,
kik egymástól az idők
során
messzire szakadtak,
egymásról mit se
tudnak,
de legyen bármilyen
jó is a dolguk,
a hiány láthatatlanul
is ott lapul bennük,
dezsavü,
a test már nem
emlékezik,
(talán, mert ott se
volt)
de a lélek,
ami talán nem is
létezik,
magába hordja a
kitörölhetetlen,
a mással nem
betölthető űrt,
persze csak akkor, ha
van.
2010. október 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése