Látszatvilágban élünk
Tudod arra gondoltam,
azért tűnik minden
végesnek,
azért jogos a
kesergés,
mert talán az ember
nem a valós,
csupán a látszat
világában él,
elfordul a fénytől,
s mert a fényt nem
látja,
azt gondolja,
hogy a fény hagyta
magára,
békét köt a
legnagyobb háborúban,
naivságában el is
hiszi,
hogy a békét meg
lehet kötni,
pedig kötni csak
fegyverszünetet lehet,
ha a viszály újra
kitör,
a békében csalódik,
látva a testet lassan
elporladni,
hiszékenységében azt
gondolja,
a látszat halálával
az életnek is vége
van,
elhiszi, mert csak a
szemének hisz,
hogy az élet egyenlő
a porhüvellyel,
kényszerből,
a tudatlanság
kényszeréből
éli a látszat életet,
mint amikor azt
gondolta,
a Föld egy nagy lapos
korong,
a látszat az embernek
az istene,
az istene is csak látszat,
az istene is csak látszat,
őt hiszi vakon, mert
benne él
nem veszi észre,
hogy csak a látszat
hal meg,
a fény nem fordul el
az embertől,
az ember fordul el a
fénytől,
boldog a látszat
szeretetben,
és boldogtalan,
amikor a látszat
elmúlik,
pedig talán a valódi
fény,
a valódi béke,
a valódi szeretet,
és a valódi boldogság
végtelen,
nem múlik el az
idővel,
ahogy a valódi idő is
mérhetetlen.
2009. szept. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése