Összehajolva …
A hajnal is álmosan
ébred.
Lassan kúszik a tájon
át az elköszönő éjszaka után.
Még egy percet pihen
az álmokban,
majd egyre feljebb
kúszik,
és összehajol a
fényekkel a horizont alatt,
a madarak köszöntő
énekében, a ragyogó napkeltében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése