Az élet táncol ...
A tanyákon nem kell
csörgőóra. A hajnali fény és a kakaskukorékolás ébreszti az embereket. A kelő
Nap előtt ködfátyol lebeg –e mögül és a felhők mögül bujkál.
Ezer madárka énekel,
susognak a lombok, tücsök ciripel a fű között, zümmögnek a bogarak. Távolabb
kaszálnak, meg-megpendül a kasza. Pillangók járják víg táncukat a virágok
felett.
Szél nyargal a tájon,
az azúrkék horizont mosolyog felettünk. Minden fának, bokornak árnyéka kel,
forró levegőt sodor a feltámadó szél.
Sötét felhők
gyülekeznek – a vihar a levegőben lóg. Villámok cikáznak, vad táncot járva.
Megdördül az ég és hirtelen zuhogni kezd az eső. Recseg, ropog minden. Tüzes
nyílként szeli át a villám az égboltot. A nagy vihar után az eső csendesedni
kezdett. A mennydörgés, a villámlás egyre ritkábban hallható, látható. A
sodródó felhők mögül kikacsingat a ragyogó Nap, felszárítva a vihar nyomait. A
fák, a bokrok büszkén állnak, ágaikon, leveleiken, a füvön, a mezei virágokon
csillognak az esőcseppek.
Az út szélén magasra
törő jegenyefák hajladoznak. Hullámzó gabonatenger áll a fasor mögött, benne
virít a pipacs, a kéklő búzavirág és a lila szarkaláb hajladozik, tetszeleg az
eső után. Pacsirták, énekes madarak rebbennek fel fészkeikből, a magas égig
repülve.
Az emlékek is így virágoznak
ki bennünk, amikor a gyerekkorunkra - az eltelt évekre gondolunk. Minden egyes fűszálon az élet
táncol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése