Nem számolom a jövőt.
Még nézem a vizek
játékát, gyönyörködöm a fodrozódó hullámokban.
A kövekben is látom
ifjúságomat, felidézem életem elmúlt pillanatait.
Lehunyt szemem mögött
felvillannak a képek, a némaság átöleli szívemet.
Mint pillangók a
virágokról, gondolataim szállnak tova a sugarakban, az alkonyban,
az estekben.
Az emlékek fátylait
lengetve, lelkem körül selyembogokat kötve.
Szememből könnyek
folynak.
Most nyár van!
Kikötőmbe szelíden
pihenek vagy repdesek. Mint egy megsebzett madár vergődök.
Olykor köszöntenek a
fák, a bokrok, a virágok.
Keringek a széllel,
fény-árny játékaival játszom, de már nem örülök felhőtlenül a reggeleknek, hisz
újra és újra elhozzák fájdalmaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése