Azt mondod, legyek nyitott ...

Azt mondod, legyek nyitott ...

Azt mondod, legyek nyitott,

nyissak a világra,

vagyis az emberekre,

akkor nem leszek egyedül,

amiért nem vagyok az,

azért nincs barátom,

pedig én nyitva álltam

akkor is,

mikor azt gondolták rólam ,
zárt vagyok,

akkor is nyitva álltam,

talán oly kevésnek találták

azt, aki vagyok, azt gondolhatták,

ilyen szegény nem lehetek,

valamit biztos rejtegetek,

hogy van, aki csak ennyi,

azt nem merték elhinni,

pedig amit gondoltam,

azt a keveset mondtam,

mindig csak annyit,

a súlyát sem latolgattam,

de ha mondtam,

az elszállt a hangommal,

aztán gondolkodhattam rajta,

hallották, avagy nem hallották,

mondtam, vagy csak akartam,

talán túl könnyű lehetett az énem,

ha mondták is, legyek nyitottabb,

tovább már nem nyílhattam,

hazudni magamat nem akartam,

ezért többnyire csak hallgattam,

talán nem is magamat várták tőlem,

csak hogy mindenféléről beszéljek,

de hiányzott belőlem a mindenféle,

figyeltem, ahogy mások megnyílnak,

elismertem,

ők sokkal színesebben nyílnak,

talán azért nincsenek barátaim,

mert nincs miről mesélnem,

nyitott voltam akkor is,

mikor olyan voltam,

mint egy üres lap,

most se vagyok más,

csak könyvet írtál a papírra,

de már nyílni,

csak a Te örömödre nyílok,

az az én örömöm,

azóta lettem zárt,

mások számára bezáródtam,

észre sem veszik talán,

hogy már van titkos énem,

amelyik a Te szeretetre nyílik,

nyitva hagynám én mindenkinek,

de mást nem érdekel,

lapozgatni senkinek se jut eszébe,

nyitott szívűből így lettem bezárt,

egy kulcsra nyíló szívű.

2008. július 04.