Van, hogy az
ember fát ültet
Tudod, van úgy, hogy
az ember fát ültet,
nevelget,
naponta öntözi meleg
szeretettel,
s mikor már a fa
termőre fordul,
virágot, gyümölcsöt
hoz,
határokat állítanak,
és a fa,
összes termésével a
szomszédba kerül,
ilyenkor lehet
veszekedni,
a szomszéddal hosszan
perlekedni,
de az már mit sem
változat a tényen,
aki ültette a fát,
már csak messziről
figyelheti,
annak a gyümölcsét
nem eheti,
és van olyan is,
olyan fa is,
amelyiket nem ültetett senki,
a magot a szél fújta
oda egy távoli fáról,
a mag kicsírázott,
mély gyökeret
eresztett,
hatalmas fává
növekedett,
s habár a fa
gyümölcsfa,
gyümölcsöt egyszer se
hozott,
aki öntözte,
dús lombjáért,
üde színéért,
nagyon megszerette,
két fa, két érzés,
kevés lehetőség,
talán, ha hatalmas
kőfalat húzna,
nem látná többé a
szomszéd fáját,
vagy kivágná azt a
másikat,
amelyik mindig csak
árnyékot adott,
egyik se jó,
mindkettő,
akár a saját karját
vágná le,
mi mást tehetne, vár
türelmesen,
csodára vár,
hogy egy kis hajtás
hozzá is átkerül,
vagy hogy
megváltoznak a körülményei,
s a terebélyes fa
egyszer virágot hoz neki.
2008.jan.18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése