A világ legóból épített fantáziavár

A világ legóból épített fantáziavár

Tudod, arra gondoltam,

ezt a világot valaha kitalálták,

de tervezni már nem tervezték,

csak tudatlanul felépítették,

olyan, mint egy legóból épített

fantázia nélküli vár,

amelyik akkora lett, hogy lebontani kár,

néha a tetején óvatosan kicserélnek egy-egy kockát,

de az egészre nagyon vigyáznak,

az egész megmarad ugyanolyan ormótlannak,

jönnének az új építők,

de nekik is megmondják,

hogy milyen elemet kell beépíteni,

hogy a változás csak a látszat legyen,

nem bíznak semmit a fantáziára,

ragaszkodnak a rosszul beválthoz,

hirdetik,

ennél jobbat nem lehet kitalálni,

erre az alapra pontosan ez illik,

aki születik,

annak már nincs dolga semmi,

készen kapja az ételt is, a kanalat is,

ami nem is lenne nagy baj,

de azt is megmondják,

hogyan kell robotként élni,

és elhinni, robotként kell élni,

az elrontott életűek azt hiszik,

ők tudják,

ők már tapasztalták,

a szeretetlen szívűek

azt is megtanítják,

(amit nekik is tanítottak),

hogy hogyan kell szeretni,

mire, mit kell felelni,

mikor mit kell kérdezni,

ez már egy másik vár,

károsabb, mint az előző,

itt szeretni az csak egy szó,

egy mozdulat, egy megszokás,

mindent kézhez kap az ember,

de ez a mind csak olyan lehet,

ami kézzel fogható,

ami megtanulható, azé a főszerep,

a szív, a lélek nem kap szerepet,

oda nem vezet kitaposott út,

sok szenvedés, sok fájdalom,

sok kiábrándulás kell ahhoz,

hogy a tövissel benőtt úton

az ember elinduljon,

minek is indulna, mikor azt se tudja,

van miért indulnia,

előbb hinni kell a szeretetben ahhoz,

hogy a pokolba is elmenjen érte az ember,

de míg azt hiszi, a szeretet a csók,

a simogatás,

addig a valódit nem keresi.

2008. jan. 11.