A sál ...
Tudod, arra
gondoltam,
az embernek saját
magát kell kiemelni,
nem szabad a mocsárba
belesüllyedni,
könnyű beleesni,
de nehéz
kikecmeregni,
de a jót nagyon
akarva,
nagy akarattal azt is
lehet,
a felénk áramló rossz
rajtunk kívüli,
a bántó szó, a
lehangoló, fénytelen idő,
az nem mi vagyunk,
a fény olyankor is
bennünk van,
az a fény belülről
világít,
mutatja az utat,
de ha a sötétet
beengedjük,
megszűnik ragyogni,
a fényt mindenáron,
testünkön át kell
megvédeni,
ha az bánt, kit
szeretsz,
akiről biztosan
érzed,
hozzád tartozik,
hidd el,
csak valami tévedés
lehet,
ha hozzád tartozik,
ha néha el is
távolodik,
egyszer visszajön,
mindenki megérkezik,
aki hozzád tartozik,
a rossz idő
csak a várakozás
színpada,
ne törődj vele,
inkább köss egy sálat
a tavasznak,
hogy neki nem kell
sál,
az se számít,
csak kösd bele a
szereteted,
addig se menjen
kárba,
míg a tavasz
megérkezik,
mindegy, mások mit
mondanak,
bolond vagy, persze,
hogy az vagy,
de olyan jó
ajándékkal készülni
a találkozóra,
mire elkészül,
biztos, hogy ő is
megérkezik,
sietned kell, a tél
oly rövid,
gondolj arra, hogyan
fog örülni,
amiért te egész télen
át reá gondoltál,
hogy a tavasznak nem
kell sál,
ne törődj azzal,
az a sál segít túl
élni
a fénynek,
a benned lévőnek,
a legsötétebb, leghidegebb
telet is.
2008. jan. 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése