Igaz barátság

Igaz barátság

Sziporkázó éjszaka

Sziporkázó éjszaka

 https://m.youtube.com/watch?v=fvh4u5f41WM

Álltam a sziporkázó csillagok alatt

Rám tört a vágy, hogy láthassalak

Szilánkokká robbantak a pillanatok

Torkomat fojtogatta fájón hiányod

Sajog a szívem, a kín kegyetlen

Lelkem ringatom az emlékekben

Rám borul az ezüstfényes éjszaka

A távolból angyalszemek ragyognak

A világ legóból épített fantáziavár

A világ legóból épített fantáziavár

Tudod, arra gondoltam,

ezt a világot valaha kitalálták,

de tervezni már nem tervezték,

csak tudatlanul felépítették,

olyan, mint egy legóból épített

fantázia nélküli vár,

amelyik akkora lett, hogy lebontani kár,

néha a tetején óvatosan kicserélnek egy-egy kockát,

de az egészre nagyon vigyáznak,

az egész megmarad ugyanolyan ormótlannak,

jönnének az új építők,

de nekik is megmondják,

hogy milyen elemet kell beépíteni,

hogy a változás csak a látszat legyen,

nem bíznak semmit a fantáziára,

ragaszkodnak a rosszul beválthoz,

hirdetik,

ennél jobbat nem lehet kitalálni,

erre az alapra pontosan ez illik,

aki születik,

annak már nincs dolga semmi,

készen kapja az ételt is, a kanalat is,

ami nem is lenne nagy baj,

de azt is megmondják,

hogyan kell robotként élni,

és elhinni, robotként kell élni,

az elrontott életűek azt hiszik,

ők tudják,

ők már tapasztalták,

a szeretetlen szívűek

azt is megtanítják,

(amit nekik is tanítottak),

hogy hogyan kell szeretni,

mire, mit kell felelni,

mikor mit kell kérdezni,

ez már egy másik vár,

károsabb, mint az előző,

itt szeretni az csak egy szó,

egy mozdulat, egy megszokás,

mindent kézhez kap az ember,

de ez a mind csak olyan lehet,

ami kézzel fogható,

ami megtanulható, azé a főszerep,

a szív, a lélek nem kap szerepet,

oda nem vezet kitaposott út,

sok szenvedés, sok fájdalom,

sok kiábrándulás kell ahhoz,

hogy a tövissel benőtt úton

az ember elinduljon,

minek is indulna, mikor azt se tudja,

van miért indulnia,

előbb hinni kell a szeretetben ahhoz,

hogy a pokolba is elmenjen érte az ember,

de míg azt hiszi, a szeretet a csók,

a simogatás,

addig a valódit nem keresi.

2008. jan. 11.

Felhőkből ...

Felhőkből …

https://www.youtube.com/watch?v=dqN-xPSP_rw

Vemhesek a felhők,

Pulzál a végtelen,

Madarak szárnyalnak

Az esőcseppek elől

Széthasadó felhőkből

Sűrű esőfátyol zúdul,

Indulva a föld felé

A szikrát vető távolból

Az ember nagy tévedése

Az ember nagy tévedése

Tudod, arra gondoltam,

hogy az embernek nagy tévedése,

hogy elindul egy úton,

az úton haladva,

ha megérkezik valahova,

azt hiszi,

egy új út kezdeténél van,

pedig nem minden cél új út kezdete,

ha ketten elindulnak egymás felé,

lehet, csak a találkozás a cél,

kettőjük számára nincs közös út,

a tűz talán egy közös éjszakához elég,

de nincs tovább,

ők egymás számára az utat befejezték,

a célt elérték, ennyi volt,

búcsút kellene mondaniuk,

de az ember mindent eltúloz,

mindent megszépít magának,

hazudja, most jön még az igazi,

a közös út,

pedig onnan már nincs tovább,

csak az egyhelyben toporgás,

a célon túl csak a hideg üresség tátong,

az egyik út meghalt,

másik helyette nem született,

út nélkül az élet nem élet,

aki marad, az csak megérkezett,

aki megérkezett, annak nincs tovább,

az meg is halt,

de van úgy,

hogy a kitűzött cél után kezdődik az új út,

a tűzet még nem szabad kihűlni hagyni,

mert az úthoz, az élethez,

kell a meleg,

a cél távoli, ismeretlen,

a hozzá vezető út pedig gyönyörű.

/2008.jan.10/

Goethe - Boldogság;- szív; - szerelem

Goethe

Boldogság;- szív; - szerelem ...

Andriskának - Boldog Születésnapot!

Drága Kicsi Andriska!

Egy éves lettél!

https://www.youtube.com/watch?v=t-I8VlRtEj0

Kísérjen öröm és boldogság utadon.
Annyiszor nevess, ahányszor Rád néznek,
Adjon sok szeretetet Neked az élet.
Vidáman nőj fel, légy egy kis angyal,
Mosolyoddal hozz, csacsogj ajkaddal.
Mondd ki az első szót, tedd meg az első lépést,
Ha tudunk, megválaszolunk mindent kérdést.
Átölelünk Téged, Rád mosolygunk kedvesen,

Boldog születésnapot kívánunk Neked

https://www.youtube.com/watch?v=MrLeQBfmQ2I

Új reggel ...

Új reggel ...

Van, hogy az ember ...

Van, hogy az ember fát ültet

Tudod, van úgy, hogy az ember fát ültet,

nevelget,

naponta öntözi meleg szeretettel,

s mikor már a fa termőre fordul,

virágot, gyümölcsöt hoz,

határokat állítanak,

és a fa,

összes termésével a szomszédba kerül,

ilyenkor lehet veszekedni,

a szomszéddal hosszan perlekedni,

de az már mit sem változat a tényen,

aki ültette a fát,

már csak messziről figyelheti,

annak a gyümölcsét nem eheti,

és van olyan is,

olyan fa is, amelyiket nem ültetett senki,

a magot a szél fújta oda egy távoli fáról,

a mag kicsírázott,

mély gyökeret eresztett,

hatalmas fává növekedett,

s habár a fa gyümölcsfa,

gyümölcsöt egyszer se hozott,

aki öntözte,

dús lombjáért,

üde színéért,

nagyon megszerette,

két fa, két érzés, kevés lehetőség,

talán, ha hatalmas kőfalat húzna,

nem látná többé a szomszéd fáját,

vagy kivágná azt a másikat,

amelyik mindig csak árnyékot adott,

egyik se jó, mindkettő,

akár a saját karját vágná le,

mi mást tehetne, vár türelmesen,

csodára vár,

hogy egy kis hajtás hozzá is átkerül,

vagy hogy megváltoznak a körülményei,

s a terebélyes fa egyszer virágot hoz neki.

2008.jan.18.

A végtelen idő magába zár

A végtelen idő magába zár

Szállingóznak a hópelyhek. Fehér foltok a földön, az örökzöld lombokon.

Könny hull az égből, reménytelen homály takarja létünket.

Szívem fáj, mindig teérted kiált.

Szomorúság – magány ölel körbe.

Emlékek szívemben, - csendes magányomat betakarja a végtelen fehérség,

S Te pihensz az öröklétben.

Elhalványultak a fények, a sugarak, - elnémultak melódiáim.

Álmaimban hangod hív, - szólít.

Fogod kezem, lelkünk egymásra lel, de az ébredéssel elillan és már hiába kereslek.

A végtelen idő magába zár.

Azt mondják ...

Azt mondják, bűn nélkül ember nem létezik

Tudod, azt mondják,

rossz az ember,

hogy bűn nélkül ember nem létezik,

pedig azt hiszem, én jó voltam,

ha nem is bűntelen,

de nem bántottam senkit,

senkit nem gyűlöltem,

és emlékezetem szerint

akarattal,

vagy rossz szándékkal nem hazudtam,

a koldusnak alamizsnát adtam,

mások ellen nem áskálódtam,

és mégis,

mert rosszat nem tettem,

magammal megelégedve

soha nem lehettem,

voltam,

mint egy jégbúrával letakart rózsa,

ki senkit nem csap be,

tövisével senkit meg nem sért,

de illatával sem okoz örömet,

mert nem enged senkit közel

a rajta lévő búra, és hiába él,

valahogy van benne valami halott,

mert csak a hideg ablakon át éri

az éltető napsugár,

de talán már elolvadt a jég,

olyan közel merészkedtél,

hogy a leheletedtől olvadt el,

talán már felengedett a rózsa is,

már kezd tudatosan rózsának lenni,

tudja magáról, hogy ő egy rózsa,

amelyiknek illata is, tövise is van,

s vigyáz, lehetőleg ne szúrjon,

és mégis,

illatával közel csalogasson madarat is,

embert is,

mert szeret ez a rózsa,

és szeretné, ha Te is szeretnéd.

/2007./

A sál ...

A sál ...

Tudod, arra gondoltam,

az embernek saját magát kell kiemelni,

nem szabad a mocsárba belesüllyedni,

könnyű beleesni,

de nehéz kikecmeregni,

de a jót nagyon akarva,

nagy akarattal azt is lehet,

a felénk áramló rossz rajtunk kívüli,

a bántó szó, a lehangoló, fénytelen idő,

az nem mi vagyunk,

a fény olyankor is bennünk van,

az a fény belülről világít,

mutatja az utat,

de ha a sötétet beengedjük,

megszűnik ragyogni,

a fényt mindenáron,

testünkön át kell megvédeni,

ha az bánt, kit szeretsz,

akiről biztosan érzed,

hozzád tartozik,

hidd el,

csak valami tévedés lehet,

ha hozzád tartozik,

ha néha el is távolodik,

egyszer visszajön,

mindenki megérkezik,

aki hozzád tartozik,

a rossz idő

csak a várakozás színpada,

ne törődj vele,

inkább köss egy sálat a tavasznak,

hogy neki nem kell sál,

az se számít,

csak kösd bele a szereteted,

addig se menjen kárba,

míg a tavasz megérkezik,

mindegy, mások mit mondanak,

bolond vagy, persze, hogy az vagy,

de olyan jó ajándékkal készülni

a találkozóra,

mire elkészül,

biztos, hogy ő is megérkezik,

sietned kell, a tél oly rövid,

gondolj arra, hogyan fog örülni,

amiért te egész télen át reá gondoltál,

hogy a tavasznak nem kell sál,

ne törődj azzal,

az a sál segít túl élni

a fénynek,

a benned lévőnek,

a legsötétebb, leghidegebb telet is.

2008. jan. 22.

Lelked rezdülései ...

Lelked rezdülései …

https://m.youtube.com/watch?v=QGGh_EscEnw

Szavakat formálsz,

könnyeket szárítasz vele simogatón.

Megőrzöd érzéseidet,

szelíd pillantással simogatsz,

Halvány mosolyod mögött

elmerengve gondolataidba takarózol

Tengerkék szemed ragyog,

érzések találják el szívedet,

Homályos árnyak takarják

lelked minden mozzanatát,

Bársonyosan árnyak

és fények váltakozásában

Álmaid elhagytak,

emlékedbe rekedtek a fények