Ha nem ...
Tudod arra gondoltam,
ha a ragyogó Napsugár
senkire nem ragyogna,
ha az áldott víz
nem oltana szomjat,
ha az értelemiga
gondolat
el nem jutna,
ha a sóhaj
vigaszra nem találna,
ha a bohócon
senki nem nevetne,
ha minden a világon
ítélve kudarcra
lenne,
ha a kéz kézre nem
találna,
ha a szív élet nélkül
dobogna,
a bohóc önmagának
bohóckodna,
akkor a teremtő
úgy érezhetné méltán,
hogy kár volt az
egészért,
a mű nem egy
csodálatos alkotás,
csak egy összhang
nélküli csődtömeg:
haszontalan…
és ahogy az Úr
csalódna
a saját
képességeiben,
a teremtő erejében,
úgy csalódik a
szeretetét kínáló,
de elfogadásra nem
találó ember,
mert kudarc az
a szeretet,
kár volt a világra
jönnie,
ami nem kell
senkinek,
amelyik nem varázsol
mosolyt,
amelyik nem nyújt
támaszt,
amelyik támasz nélkül
könnyekre ítélve van…
mert minek az eső,
minek a napfény,
minek a kéz,
és minek a
szívdobogás,
és minek a szeretet,
ami nem okoz
boldogságot,
aminek nem élvezi
senki a hasznát.
2012. július 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése