Mindennapi öröm forrása ...

Mindennapi öröm forrása ...

Tudod arra gondoltam,
amikor az ember

erre a világra lepottyan,

akkor lehetőségeket kap,

hálót, nem pedig halat,

forrását,

nem pedig folyóját

a mindennapi örömnek,

nem tányéron készen,

terülj-terülj asztalkámon,

hanem nagyon sok

apró picinyke forrást,

amit éberen kell őrizni,

egyre is, ha rátalál, óvni,

nehogy elzárja a sok,

a nem odavaló hordalék,

ha sikerül megőrizni,

az egy kifogyhatatlan örökség,

benne az örök ifjúság titka rejlik,

unokáinknak is érdemes továbbadni,

de nem csak ilyen
napsütötte forrás vár arra,

valaki végre megtalálja,

hanem a gondoknak,

a bajoknak is van forrása,

nem gondot,

bajt kapott az ember születéskor,

hanem lehetőséget a gondokra,

bizony ők vannak annyian,

hogy kiapadhatatlannak tűnnek,

ha akarja, ha nem,

beléjük botlik az ember,

s mert megoldani akarja őket,

mellettük lehorgonyzik, sátrat ver,

ahelyett, hogy amint lehet

tovább igyekezne,

talán azért, hogy az idő múlásával

egyre kevesebb az örömök forrása,

és egyre több a gond,

s mert az ember folyton

a gondok körül söpröget,

nem marad rá ideje,

és elapadni engedi

az öröm kincset érő forrásait.

2009. október. 23.