Indulni előre

Indulni előre 

Tudod arra gondoltam,
hogy az ember még fiatalon,

készen állva a nagy útra,

azt gondolja,

az életről minden szükségest tud,

felkészült, mindent megtanult,

csak indulnia kell előre,

az útról térképpel a fejében,

azt kell majd hasznosítani,

a vagyont ügyesen befektetni,

de mire végére ér az útnak,

semmi sincs hasznosítani valója,

legvégül kiderül,

a tudás önmagában apró pénz volt,
nem volt elég a lényegre,

a lényeg megismerésére,

tőle messzebbre került,

mint ahogy az út elején volt,

félig sem ismerte meg a világot,

hogyan is ismerte volna,

mikor még saját magát se ismeri,

azt se tudja, mi, ami hasznára válik,

és mi az, ami ártalmára,

mi, ami jó neki,

ami az életét szebbé teszi,

mit kell messzire elkerülni,

az ember rossz mostohája önmagának,

akkor is, ha édes szüleje szeretne lenni,

pénzt ad, amikor szeretetre vágyik,

vagy ha csak figyelemre,

másra nincs ideje,

honnan is tudhatná,

mire van szüksége a világnak,

mikor magára se tud vigyázni,

mikor saját magát is szennyezi,

ha önmagát is megmérgezi,

hogy is tudná óvni a világ tisztaságát,

a világ szépségét, egészségét,

hogyan is vigyázna a rábízottra,

hogy is érezné a sajátjának,

mikor testét-lelkét se érzi annak,

mire van szüksége,

mitől lenne szép az élete,
még azt se tudja,

azért lehet, hogy útja során

oly sokat árt magának,

magának, és közben a világnak,

mert nem figyel eléggé se önmagára,

se a körülötte levő világra,

figyelem nélkül szeretni se tudja,

szeretet nélkül csak rossz mostohája

önmagának, és az egész világnak.

2009.október. 24.