Ép testben ép lélek

Ép testben ép lélek 

Tudod arra gondoltam,

hogy épp testben épp a lélek,

de talán, mikor még épp a test,

szükségét a léleknek kevésbé érzik,

nem ébresztgetik, aludni engedik,

az ember akkor fordul hozzá segítségért,

ha már a test nem segít ,

azt hiszi, míg az ember ifjú,

a fiatalságból az öregségbe az út

a teljes elmúlásé,

amikor a test már gyenge,

az életnek nincs semmi értelme,

pedig talán a látszat útja vezet

a valóság útjára,

ahol nem csupán hiány keletkezik,

hanem valami más felváltja,

valami, ami addig elképzelhetetlen,

(mást mutat a látszat)

mintha egy másik,

ismeretlen dimenzióba érkezne az ember,

ahol az addig létfontosságúnak hitt dolgok

nélkülözhetetlennek lenni megszűnnek,

ha onnan visszatekint, azt látja,

hogy amiről azt gondolta,

élni se lehet nélküle,

a semmiben nyomtalan tűnt el,

ha szerencsés az ember,

a kegyelem meglátogatja,

az öregséggel nem mindent veszít,

hanem nyer egy új életet,

aminek a szépsége vetekszik az előzővel,

(ez a tükör a szemnek láthatatlan,

másik tükör)

az az út nem kilátástalan,

ahol a lélek vezet, addig ismeretlen,

szebbnél szebb tájakra.

2010. okt. 10.