Viaszkönnyek
Fák színesedő lombjai
beszélgetnek a szélben
A horizonton kusza
felhők sodródnak tova
Az emlék ölel e csendes
délutánban
Gyertyaláng vibrál, átfon
bennünket szerelmesen
Születésnapodon így
köszöntenek velem
Arcomon érzések
játszanak a fényben
Gondolatban koccintok
emlékedre
a gyertyalángba
könnyesen meredve.
Most a viasznak is ÉRTED
pereg a könnye.
Egyre messzebb kerül
az emlék
Az évekből pillanatok
villannak
a messzeségben, a
„túlon” Veled
Csendes nyugalmat így
kívánok Neked!
/In memorian – A
KEDVES/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése