Azt hisszük ...

Azt hisszük ...

Tudod arra gondoltam,

azt hinné az ember,

egyszerű dolog a szeretet,

a vizsgán mégis sokan,

sokszor buknak,

kudarcot vallanak,

hogy ehető legyen,

meg kell érni a gyümölcsnek,

hogy szeretni tudjon,

meg kell érnie az embernek,

sokszor éretlen, azért,

hogy annyiszor ismétel,

talán nem is tudni kell szeretni,

hanem, hogyan kell úgy szeretni,

hogyan kell a szeretettel bánni,

hogy épüljön, ne pusztuljon,

hogy érezze magát jól,

sok fájdalom, sok könnycsepp

az iskolapénz,

sok kárba ment érzés látja kárát,

repesve vár rá,

fogadja boldogan az ember,

de hamar kiderül, rá még éretlen,

leszakítja felkészületlen,

mert nem tudja még,

nem olyan a szeretet,

mint a mesében,

a három kívánságot nem teljesíti,

annál ő sokkal többet ad,

de várni tőle semmit nem szabad,

sokszor éretlen rá az ember,

a lehetőséget felelőtlenül eljátssza,

de ha egyszer megérik rá,

ha megérik a szeretetre,

akkor tenni sem kell érte,

magától árad a szeretet,

akkor már történik minden,

ha megérett rá az ember,

ha nem akarja megcsinálni,

más dolga vele nincsen,

csak feltétlen bízni benne,

legyen az ő akarata szerint,

rábízni az életet csukott szemmel,

és nyitott szívvel,

a kéz szalad a zongorán,

a dalt közben írja a szeretet,

ha egyszer megérett rá az ember.

2009.júl. 25.