A Földdel együtt sivatagosodunk ...
Tudod arra gondoltam,
mikor az ember az
Anyaföldet,
és a körülötte lévő
gyönyörűséges
természetet
először észrevette,
a csodálattól egészen
biztosan
tátva maradhatott a
szája,
elámult azon,
hogy megvan mindene,
csak nyúlnia kell
érte,
de mert az embernek
a természeten kívül
is van
egy nehezen
alkalmazkodó,
saját természete,
az első öröm után az
jutott eszébe,
hogyan lehetne többet
kihozni belőle,
hogyan lehetne a
gazdagsága még virágzóbb,
pedig a föld teljes
értékű volt,
csak használni,
csak megőrizni
kellett volna,
nem tenni mást,
de az ember elkezdte
kihasználni,
többet vett ki
belőle,
mint amennyit
visszaadott neki,
s amit
visszajuttatott, azt is mérgezve,
a Földet egyre
üresebbé,
egyre értéktelenebbé
téve,
mert az embernek
olyan a természete,
jobban szeret, jobban
tud elfogadni,
mint adni,
talán kezdetben a
lélek is tökéletes,
teljes értékű, mint a
Föld, mint a Víz,
mint a Levegő,
míg az ember nem
használja ki,
az lélek
tökéletessége,
ha szeretet van
benne,
amit lehet másnak
használni,
de soha sem szabad
kihasználni,
megmérgezni,
de azt is sikerül
kiölni az embernek,
ha elindul felé a
szeretet folyója,
mindjárt azon
gondolkodik,
hogyan hasznosítsa,
mire visszakerül a
forráshoz,
meg van mérgezve,
talán, ahogy a Föld,
úgy sivatagosodik el
az ember,
és úgy lesz sivárrá,
terméketlenné maga a
lélek is.
2010. július. 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése