Színház az egész világ ...

Színház az egész világ ...

Tudod arra gondoltam,

míg az ember gyerek,

könnyen tanul nagyon,

és észreveszi hamar,

hogy szeretve akkor van,

ha megfelel az elvárásoknak,

ha önmagát ügyesen

a háttérbe szorítja,

vagy inkább visszafojtja,

a növekedésben megakadályozza,

elkezdi játszani azt,

hogy ő más,

ő sokkal okosabb annál,

ügyesebb, jobb és szebb is…

így lesz a világ színház,

az ember a színpadon

a megrendezett darabot játssza,

az előre megírt szöveget mondja,

és ezt olyan szintre fejleszti,

hogy észre se veszi,

a taps nagy, a siker tökéletes,

és a sok ember, a közönség,

aki közben mindegyik színész,

mind őt ünnepeli,

de egyszer talán,

egy nehéz nap nehéz éjszakáján

rájön,

hogy akit szeretnek, az nem ő,

az csupán a műsor,

ő valahol, a csetlő botló,

a háttérben megbúvó

sehol sincsen,

senki se őt szereti,

csak azt a kitalált másikat,

aki megfelel az elvárásoknak,

az pedig csak egy színész,

aki otthon a maszkot leveszi,

és nagyon magányos a sete-suta,

valódi önmagával,

akit talán,

ha engedett volna fölnőni,

valaki számára

még szerethető is lehetne,

de hol van ahhoz elég bátorság,

mikor színház az egész világ.

2010. aug. 05.