Rőtté vált színek …
A múlt vihara
csendben őszt köszönt.
Elnémul a végtelen, záporoz a csend, halovány fények
adnak nyugalmat.
Életem súlya, fájdalmaim marják szívemet.
Hideg érintésű a Nap
– egy folttá zsugorodva - már nem melegít fel bennünket.
Elnémultak a tücskök a
fű között és rőtté váltak a színek.
Lelkembe örvénylenek az emlékek, halk
dallammá lesznek a melódiák.
A remény is messze
hagyott. Nincs már menekvés.
Sötétség maradt utánad.
Álmaimban aranyló fénycsík
fut át lelkemen, hogy újra veled legyek
– örök szerelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése