Az élet játéka ...
Tudod arra gondoltam,
hogy az életben
a játék a legigazibb,
a legvalóságosabb
öröm,
és hogy a
legcsodásabb játék
az élet lehetne maga,
ha az ember hagyná,
ha engedné,
ha tudna
játékos gyermeknek
megmaradni,
nem felelőtlen játékosnak,
a játék az nagyon
komoly,
felelősségteljes
dolog,
de mégis
szórakoztató,
különösen, ha az
életörömre,
és nem a halálra
megy,
az ember legtöbbször
nem emlékezik,
milyen jó volt
gyerekként
könnyedén játszani,
leginkább a
könnyedén-t felejti,
és ettől lesz
erőltetett a menet,
amiben játékra idő
nincsen,
pedig, ha az élet
játék maradna,
egészen más lenne
minden,
ha néha elromolna,
az ember jól kisírná
magát,
de utána a játék
rendületlenül folytatódna,
nem másért,
csupán a gyermeki
örömért,
játszani jól csak úgy
lehet,
ha a játékhoz igazi
játszótárs van,
aki nem ellenfél, aki
nem idegen,
és aki nem is
közömbös,
de lelke mélyéig
drukker,
akivel felszabadult
lehet a játék,
akivel öröm a
felszabadult játék,
aki nagyon közel van
az ember szívéhez,
olyan ez, mint a
szerelem,
kivel kézen fogva az
élet
gyerekjáték,
ketten együtt,
egy zenére egy
ütemben,
néha sírva,
máskor meg nevetve,
de végig az örömért
játszva.
2010. 04.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése