2015. november 14., szombat

Lelked, - szereteted tükre - a szemed


Lelked, - szereteted tükre – a szemed

Sokszor előveszem a képeidet. Nézem a mosolygó vagy éppen elgondolkodós képeidet.
A szemed, a ragyogó szemed fénye, melyben az arany árnyak lobbannak fel - újra és újra rabul ejt.
Szemed, amely tükre a szeretetednek, a lelkednek.  Sokszor, sokat - mélyen kutatom. Próbálok egész a lelked mélyére hatolni, persze, ez ebben a virtuális világban nehezebb számomra, mégis - mégis. Ugye tudod, hogy a fotóidban - a pillantásodban minden benne van. De ezt már biztosan mondták Neked - mások is. Benne van a nézésedben - az örök szépséged - a fényeid, - a kincseid. Igen, az is igaz - ugyanakkor benne van az elmúlt, az elszálló idő is. Minden bánata, minden öröme, az árnyak is és az áztató - titkolt könnyeid is.
Az örök elevenség, a kíváncsiságod, a pillantásod mélyére temetve. A végtelen tér kutató csodálata, a TÜKÖR, amelyből lelked ragyog vissza. Üzenet, - a szeretet üzenete, a szereteted tisztasága, a fényed, az ÉLETED.
A mindent kutató, mindent látó lélektükröd, Te magad a mélyen lévő titkok kivetítője, aranyló szemeid fénye.
Bár tudom, nem az enyémek, mégis boldog vagyok, hogy nekem is ragyoghatnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése