Maradj önmagad ...
Tudod arra gondoltam,
mennyire fontos,
hogy maradj meg
önmagadnak,
hogy az önmaga
sértetlen maradjon,
ha sérül, ha az ember
végleg elveszíti,
nincs többé
kapaszkodója,
akkor a szél ide-oda
csapkodja,
nehéz az igen, és a
nem között választania,
hogy a választ tudja,
előbb hallgatózik,
mint is mond a szomszédja,
olyan vár az, amit
védőfal vesz körül,
ezt a falat kívülről
támadások érik,
lövöldöznek rá
különböző elvárások
és a megalkuvásra
késztetés ágyújával,
a falon kívülről
a várat bevenni
akarók
jóakaratú,
és kevésbé
jóakaratúak tömege
ugyanazt kiabálja,
alkudj meg Te is,
jobban jársz,
ha megfelelsz,
akik aztán gúnyosan
legyintenek,
ha a vár végképp
elveszett,
amíg az ember önmaga,
addig olyan, mint az
Isten,
aki tudja, mi a
helyes, és mi a helytelen,
de akit az ördög
megkísért,
aki ellenállni
gyenge, aki feladja
kétes értékű
hatalomért
elárulja önmagát,
többé nem magának
lesz ura,
másnak lesz elvtelen
szolgája,
a kísértés annyi
nem könnyű
megmaradni,
egyedül,
magára hagyatva talán
nem is sikerül,
de ha van egy szerető
szívű biztató,
aki a falat
megtámogatja kívülről,
akkor a csata
könnyedén megnyerhető,
ha a fal le nem dől,
nem lesz az önmaga
egy sokféle anyagból
összegyúrt massza,
a szeretet legnagyobb
ajándéka,
ha az ember
megmaradhat önmaga.
2010.ápr.11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése