Wass Albert
„Furcsa, ahogy az idő
az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek,
érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad
belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a
házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki
cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz,
keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-
rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és
észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok,
vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése