Június – valaminek a
kezdete
Az ember, ha
feltekint éjszaka
a ragyogó júniusi
égboltra,
s a csillagoktól
kérdezi,
az égi lámpások állása
azt feleli:
a június valaminek a
kezdete,
és valaminek a vége,
búcsú a csodás
tavasztól,
de utána rögtön
a nyarat
köszönti…
s mint az élet, ez a
hónap is olyan,
ritkán tökéletes,
de van benne sok
szépséges,
örömteli, boldogságos
nap is…
van úgy, hogy az eső
rosszkor,
s van, hogy a
legjobbkor érkezik,
hogy a gyümölcs érik
szépen,
s van, a porba
lepottyan zölden…
de amit onnan
messziről a csillagok
letekintve
láthatnának,
ha volnának jó
megfigyelők,
az az lenne, hogy
legyen a június
akár a legtökéletesebb,
tele virággal
és napsütéssel,
vidámságra csalogató
madárfüttyel,
finomabbnál finomabb
terméssel,
simogathat a
legfinomabb szellőcske,
de ez a sok pazar
ajándék
önmagában mit sem ér,
s hogy az embernek
igazából
csak akkor tökéletes
a június,
ha van benne igazi
szeretet is.
2012. május 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése