A szeretet tündérszigete
Tudod arra gondoltam,
hogy az ember haza
csak kevésszer
érkezik,
nem a külső, a belső
otthonába…
ritkán találkozik a
csendben
valódi önmagával,
így nem is tudja,
hogy mi az,
ami a legfontosabb
számára,
mit vinne magával
oda,
ha az egy lakatlan
sziget volna…
hogy tisztán lásson,
ahhoz kell a csönd,
hogy megtudja,
oda,
abba a csöndbe
akaratlanul is
magával mit vinne,
háborút, vagy békét,
gyűlöletet, vagy
szeretetet,
jól érzi magát
a maga teremtette
lakásban,
vagy fél tőle, fél a
csendtől,
mert kiderül,
nem otthon,
hanem hadszíntér,
mert elő
a gyűlölet fegyverei
kerülnek,
nem másért,
csak mert az a
legfontosabb,
azért, hogy azt viszi
magával…
és van olyan,
akinek a
csöndje
valódi otthon,
ahová, mint
legfontosabbat,
csak a békét,
és a szeretetet
viszi,
ahová menekül a
csatazaj elől,
ahol megpihen,
mert az a csönd
valódi otthon,
a békesség,
a szeretet
tündérszigete.
2011. aug. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése