Csak a szeretet ...
Tudod arra gondoltam,
talán az ember
azért kiismerhető
nehezen,
mert nem lehet
általánosítani,
azt mondani, hogy az
ember ilyen,
de talán, ha mással
nem is,
önmagával
lehet párhuzamba
állítani,
s egy dologból
következtetni a többire…
aki hűtlen kicsiben,
hűtlen az a nagyban
is,
aki hűtlen az
egyikben,
hűtlen lesz a
másikban is,
aki hűtlen családhoz,
hűtlen a baráthoz,
hűtlen a hazához,
nagy valószínűleg
hűtlen lesz a
társhoz is,
s aki mindenkihez,
hűtlen az magához is,
mert a hűtlen,
aki a hűséget nem
ismeri,
az nem egyvalakihez,
hűtlen az általában,
hiába is szeretnék
mások,
aki ilyen, az nem
változik,
a természete ez neki,
aki egytől elvesz,
elvesz mástól is,
hiú remény,
hogy valaki kedvéért
majd másképpen teszi…
olyan csoda kéne
ahhoz,
hogy az emberi
természet
megváltozzon,
mint hogy a sziklából
egy mozdulatra víz
fakadjon,
és az a csoda,
ami az embert
önmagából
gyökeresen
kiforgatja,
csak a szeretet
lehet.
2011. ápr. 05.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése